Sziasztok! :) Raqu egy gyönyörű poszttal ajándékozott meg minket! Mesél a szülésről, az érzéseiről, kis Leoról :) ♥ Csodálatos! nekem annyira tetszik! :) és természetesen óriási dicséret Boginak is a csodás fordításért! ;) :)

fordítás by: Bogi

• Pici mesterem

Leo úgy döntött rák lesz…

Telihold után, a mami pocijában töltött 9 hónap előtt két héttel.

A világ egy időre megállt múlt kedden, július 15-én18.17 körül, amikor a mellkasomra fektették, ebben a pillanatban sem a szülés, se az öt órás munka nem fájt már annyira, már nem volt helye sem a félelemnek, sem a fájdalomnak, csak neki.

Egy forró energia hullám jött létre a szalonban, apa próbálta megörökíteni azt a varázslatos pillanatot. Mialatt, Laura és Olga, a szülésznőim, folytatták a mosdatást csendben és diszkréten, ahogy az egész szülés alatt, az arcukról könnyen leolvasható volt az elégedettség mosolya, a segítés elégedettsége, amit szeretetből és védelemből csinálnak, újra formálva a…

Még egy pillanatra emlékszem a szülésből, amelyikben fél álomban kinyitotta a szemeit, a hormonok koktéljára, amelyet a testem generált természetes módon, amiből sok mindet ki lehetett olvasni és a medence vizének nyugtató melege, amelyben voltam, láttam a mellettem ülő „őrangyalaimat”, zárt szemekkel meditálva, várva, tiszteletbe tartva…

Az elejétől fogva nyilvánvaló volt: azt szeretném, ha Leo a saját ritmusában érkezne meg, ahogy az ösztönei diktálják. Habár a végére kimerült, de csak 10 percre volt szüksége, amíg megragadta a mellemet és elkezdett enni, ekkor úgy érezte, megérte a fáradtságot.

Ha három évvel ezelőtt azt mondták volna nekem, hogy az otthonom nappalijában meg fogom szülni az első gyerekemet, nem hittem volna el. Úgy érzem, ez az élmény olyan, mint egy új időszak lezárása az életemben. Egy nagyon személyes, jól átgondolt választás, folyamatosan szem előtt tartva mi a legjobb nekem és a fiamnak, ebből sokat tanultam.

Pedró vágta el a köldökzsinórt, a lányok utasítása szerint, csak nézem őt és újra beleszerettem, újra egymásba szerettünk még egyszer…

Egy órával később megérkezett a családom, az érzelem mosolyai és könnyei között üdvözölték a kicsit. Anyu elkészítette az egyik kedvenc ételemet vacsorára mialatt Pedró leeresztette a medencét, én meg letusoltam.

Hihetetlen milyen gyorsan helyére került minden, milyen bölcs is a test.

Leó tiszta nyugalom, órákon át tudom nézni, ahogy alszik, ahogy eszik, ahogy harcol, hogy fokozatosan kinyissa a szemét hozzá szoktatva a fényhez, sietség nélkül…

Tudom, hogy sohasem leszek már ugyanaz, most az élet erős kötelékkel egyesített ezzel a kisemberkével. Tudom, azért jött, hogy sok mindent megtanítson, szembenézzek a félelmeimmel, az árnyékaimmal, és megmutassa nekem a szeretet egy másik fajtáját, a Kicsi Mesterem.

Légy üdvözölve Leó! Köszönöm, hogy minket választottál.

——————————–

„ A szülés egy mély belső utazás, egy átmenet, egy kirándulás, ami egy pillanatba adja meg minden nőnek az egyedül levés, a társaság és a támasz érzését. Mindig van egy pont, amelyben te vagy saját magad, a fájdalmad, a félelmeiddel való szembenézés, a menekülési kedv legyőzése, a bonyodalmakkal való szembenézés, a feladás gondolatának elűzése, abbahagyva az ellenőrzést, átadva magát és BÍZZON.

Amikor úgy érzed nem vagy többre képes, amikor a fájdalom elvakít, kimerít. Azt mondod nekem, hogy kimerültél, ekkor újra átesel a fájdalmon és megérkezik a nyugalom, a szépség, ez az érzés, amit az oxitocin ad neked az összehúzódások között, mindent megszépít. Igen, egy utazás, egy belső átváltozás a szülés. Ha megérted és így látod, akkor a tanulóidő egész életeden át téged fog szolgálni, az összes krízist, összehúzódás csak jönnek és mennek, mindig bonyolult bízni. Ha a nők meghallgatják az ilyen típusú felfogást, ha úgy készülnek, hogy tudják: van egy kritikus pillanata a szülésnek, egy pont, amelyben távozik a félelmük, a démonaik. Ha végig tudják gondolni, hogyan fognak vele szembenézni, milyen típusú segítséget szeretnének ekkor…Ha csak egy édes hangot meghallani, amint azt mondja neked „minden rendben lesz, folytasd…” igénybe veheted vagy nem, vagy ha valaki emlékeztet téged „ez a te gyermeked, hagyd megszületni, bízz benne.”

Forrás: www.elpartoesnuestro.es, „la dimensión espiritual del parto”

———————————–

Vasárnap este kezdődtek az első fájások, a hétfő csodálatos volt, a ház ablaka úgy nézett ki, mint egy kép:

a legjobb szövetségeseim az ezt megelőző órákban a fitball és a kerti séta volt:  

Pedró, Laura, Olga a medence készítés közben:

Iván barátom különböző elemek és aromák otthoni használatát tanácsolt nekem:

„Amilyen az önbizalmunk, olyanok a lehetőségeink.”

William Hazlitt.

2.920 gramm

A nagymamám már túl idős ahhoz, hogy eljöjjön meglátogatni minket, így a kicsit vittük el két unokájával. Nem tudom szavakba önteni annak a pillanatnak az érzéseit. Olyan régóta kért már egy dédunokát és végre elérkezett a nap. Szerencsésnek érzem magam, hogy Leó megismerhette őt, és amiért a nagyi élvezheti az életének utolsó éveit.

Ugyanazon a napon érkezett a házhoz Sergio, a gyermekgyógyász, aki megvizsgálta a kicsit. Gyöngédsége és érzékenysége csodálatra méltó. Tízes mind munkaügyileg, mind emberileg.

——————————-

 „A szülés egy művészet, amelyet a természet spontán módon alakított ki évmilliók alatt, egy programozott és irányított cselekedet, milliónyi év alatt egy erő mozgatta, ami több mint amennyit az ember megérthet. Következetlen, hogy a nők nem tudják, mi is a szülés, miről szól, és úgy tűnik, mint egy betegség…”

Consuelo Ruiz, Matrona

 „ A szeretet már nem csak a költők, filozófusok és a regényírók kiváltsága. A mai tudósok nagyon különböző tudományágakat tanulmányoztak és arra a következtetésre jutottak: a legfontosabb, hogy minden, ami az élet kezdetén történik, azért van, mert a szeretet képességét fejleszti. Alapvető, hogy nem zavarják túlságosan meg a szülést, ezáltal az anya és a gyermeke ki tudja alakítani ezt a szeretetet.”

Michel Odent, Médico Obstreta

Szép hétkezdetet kívánok!

Hamarosan újra olvashatnak!

Szeretet és fény!

Raquel